Szent Jakab Zarándoklat

Budapest-Lébény-Wolfsthal-Santiago de Compostela

Képes hangulatjelentés a Szent Jakab-útról:

http://www.youtube.com/watch?v=ej76IrVCS44

 

És mellé pár szó útravaló a zarándokúton korábban járt társaktól azoknak, akik egyénileg indulnának el a magyarországi Szent Jakab-úton.

 

Dukát Csilla:

Harmadjára jártam végig egyben a lébényi utat. Azt gondoltam, nem érhetnek meglepetések, az Út minden méterét, nehézségét, szépségét ismerem. De értek, mindig érnek! Az út nem könnyű, és többedjére járva sem lesz könnyebb. Rendesen megpróbált minket a zarándoklat, ez ellen nem lehet védekezni, erre nem lehet fizikailag edzeni. Talán pont arra tanít ez a megélés, hogy maradjon meg bennem az út és a természet nagysága iránti tisztelet, alázat, elfogadás. Kaptunk forróságot, hideget, esőt, bőrig ázást, hideg szelet, sárdagasztást, hidegben alvást, fizikai fájdalmakat. De kaptunk olyan ajándékokat, amikért érdemes volt vállalni a nehézségeket. A táj csodaszép májusban, a ’véletlen’ találkozások életre szóló emlékek, az emberek segítőkészsége szeretetre hangol.

Gyakorlati jó tanács: a csak csípőig érő esőkabát helyett biztos, hogy sokkal jobb a combközépig érő pelerin, mert úgy nem ázik el az ember medencéje. Legközelebb biztos pelerint viszek, és beszerzek egy pár kamáslit is.

Lelki jó tanács: Indulj, mint egy üres edény! Ne legyenek elvárásaid, hogy milyen élményekkel töltődjön fel kelyhed, és mire hazatérsz, pont azzal az isteni nektárral leszel tele, amire szomjazik a lelked. Ha útra kelsz, és elérkezel Pannonhalmára, mindenképp keresd fel József atyát! Életre szóló lelki ajándékokat kapsz tőle.

Mindig előre és mindig magasabbra (Ultreia e Suseia), szeretettel: Csilla

 

Nagy Gábor Nagyember:

Nekem "Az Út", már másodszor. Türelem és alázat, hit (a magad módján) és sok szeretet - ezek nélkül nem fog menni. Kevés cucc, sok víz - talán ez a kettő a legfontosabb. A táj csodás, elsőre szelíd, de – ha úgy dönt - kegyetlen és vad is egyben... A tavaszközi időjárás a

Kis-alföldön változó, azt hiszem, erre mondják, hogy szeszélyes. Ha nem szeretsz fázni, ha nem szereted a meleget, ha nem szereted a szelet, ha nem szereted a sarat, akkor válassz másik évszakot! Ha fejben és lélekben kész vagy az útra, ha tudsz magadra gondolni

szeretettel előtte és közben, akkor mindegy melyikben mész! Kényelmes zsák, vízhatlan cipő, jó zokni(k), krém a lábra, eső-poncho.... A természet csodás, buja, tobzódó, friss, illatos. Az emberek emberek, de tényleg! József atya Pannonhalmán számomra az első katolikus plébános, akinek el tudom hinni, amit mond. Emberien, tisztán és őszintén van jelen, be- és elfogad! Ne félj útra kelni, ne számíts semmire és minden a tiéd lesz! Jó utat - Buen Camino!

Ps.: Ne rohanj, az élet úgyis túl rövid!

 

Kovács Gábor:

Kedves Ismeretlen!

Hogy mi veszi rá az embert, hogy 200 km-t - vagy többet - gyalogoljon? Nem tudom.

De hogy ez egy csodálatos dolog, azt bizton állíthatom! Készülni, elindulni, átélni, megérkezni, emlékezni. Végül is erről szólt minden nap, erről szólt az út egészében.

(És - azt hiszem - erről szól az élet is, bár ennek kapcsán az "emlékezni"-ben bizonytalan vagyok...). Valahogy minden letisztult állapotba került. (Kivéve a bakancsunkat.)

Nem lehet szavakba foglalni, hogy mit él át az ember egy zarándoklat alatt. Persze ez nem jelent semmi különöset. De ebben pont az a különös, hogy semmi és mégis minden: barát, csiga, kosbor, szomjúság, nehézség, hideg, napfény, szél, eső, alma, fagyi, sör, nyugalom, messzeség, együtt, egyedül... Ezek csak morzsák, betűk, szavak, de mást jelentenek, ha az ember zarándokol. Azt gondolom, hogy ha most csak egy picit is érzel valami melegséget, valami belső jót, akkor nem is vagy ismeretlen, mint ahogy soraimat kezdtem! Mert vagy voltál már zarándoklaton vagy még csak készülsz rá. De az biztos, hogy jó úton jársz...

Végül egy gyakorlati jó tanács: a lábszárvédő nagyon hasznos. Esőben-sárban (ezt nem kell magyarázni), porban és magas aljnövényzet esetén: nem megy bele a cipőbe semmi oda nem való anyag.

Találkozzunk az úton!

 

Gáspár Frici:

Először is számomra nagyon tanulságos volt, hogy az út előtt azt gondoltam, még ezt az egy utat ki fogja bírni a bakancsom és utána elrakom emlékbe. Ebben nagyot tévedtem! Nagyon fontos, hogy a lábbelid megfelelő, bejáratott és kb.1 számmal nagyobb méretű legyen. Aki először indul el az úton, ajánlom, vegyen egy jó lábbelit, amire ne sajnálja a pénzt! Nekem 2 kiváló zoknim bánja, hogy rossz volt a cipőm.

Harmadjára indultam el a lébényi úton. Úgy érzem, lelkiekben ismét sokat adott az út! Volt egy személyes beszélgetésem József atyával, aki nekem külön adott egy lelki tanácsot, feladatot az életben. Most ezen dolgozom, próbálok ennek megfelelően élni, cselekedni.

A táj, a természet valóban sok energiát ad. Nyitottnak kell lenni mindenre, elfogadni a jó és a rossz időt. Amikor esett az eső, arra gondoltam, milyen jó ez a földnek, a növényeknek. Az eső víz, ami életet ad!

Magamban feltettem már sokszor azt a kérdést, hogy miért zarándokolok én, mi jó ebben?

A válasz egyértelmű számomra! Azért szeretek zarándokolni, mert ilyenkor kikapcsolom magamban az élet nehézségeire, a problémákra való figyelést.

Más dolgok fontosak az Úton: megérkezni az aznapi szállásra és közben befogadni az élményeket, amiket a természet, az emberek adnak útközben. Számomra minden egyes út teljesen más, még ha fizikailag ugyanazon az úton haladok is.

Szeretettel ölellek mindnyájatokat: Frici.

 

Szokolai Sándor:

Már a második lébényi zarándoklatom után éreztem, erre az útra ismerőseim közül szervezek egy kis csapatot, hogy ők is részesülhessenek ennek a zarándoklatnak az élményeiben. Amikor a zarándoklat tervéről értesültem, tudtam, itt az alkalom az újabb útra. Az időpont is tökéletes volt, hiszen a francia utat is májusban tettem meg. Tapasztalataim a természet tavaszi szépségeiről, az időjárás kihívásairól voltak bőven. A vágyam, hogy egy kisebb csoporttal újból ezen az úton legyek, megvalósult.

A harmadik lébényi zarándoklatom hozadéka a csapatélmény átélése volt. Együtt mozogtunk, éltük meg a kihívásokat, a kapott meglepetéseket és szépségeket.

Nyitottságunkat, harmóniánkat megérezték a bennünket fogadó emberek is... még jobban éreztük kedvességüket, szeretetüket... sokszor megtapasztaltuk: ők is szívesen jönnének velünk... mint ahogyan zarándoktársaink közül is sokan csatlakoztak hozzánk hosszabb-rövidebb időre, vagy csak jelezték: gondolatban velünk vannak. Számomra ez kitörölhetetlen emlék marad!

A gyakorlatias dolgok közül megemlítem a májusi időjárásnak megfelelő hálózsákot. Meleget vittem és nem bántam meg. Másik megjegyzésem az élelmiszerre vonatkozik. Az út megköveteli a könnyen felszívódó, nagy tápértékű, folyadékban gazdag táplálkozást minden zarándok számára figyelembe véve azt is, hogy táplálkozási szokásaink eltérőek. Nekem bevált a kefir, méz, magvak, tej vagy sör, csokoládé. Tartalékaim is voltak, melyeket nem röstelltem cipelni napokon keresztül. Időnként jó szolgálatot tettek.

A népi bölcsesség azt tartja, aki fát ültet, a jövőt építi. A mi fáink az ÚT-on vannak, gondozásuk a mi dolgunk.

Barátaimnak szeretettel: Sándor

 

 

 

 

 


 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 32
Tegnapi: 10
Heti: 42
Havi: 768
Össz.: 320 119

Látogatottság növelés
Oldal: Zarándokok az útról
Szent Jakab Zarándoklat - © 2008 - 2024 - szentjakabut.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »